ERDÉLYI ADOMÁK

AZ UTOLSÓ SZÉKI GYŰJTÉS

2016. augusztus 26. - Huszthy Ádám

Az iménti atyafiak elbúslakodtanak, minekutána muzsikagyűjtögetésben nem jeleskedhetnek, mitévők legyenek immár, eltökélék tehát, hogy szép régi mesterségek nyomába eredének. Ím előtalálnak egy széki embert, kinek fején szalmából fonott kalap ül, hátán-mellén kék lájbi feszül, vállán fekete, piros madzagok, színük szerint szépen fölcsévélve, egyik kezibe fiókos ládika, teli csillogó varázsbigyulákkal, a másikba villanyos fúrómasina. Az atyafiaknak faggatózniuk sem kellett, kérdés nélkül sorolá „Apám, öregapám, meg annak az öregapja is villanyszerelő volt, apáról fiúra szállt a mesterség” itt hallgat egy nagyot, hümmöget kettőt-hármat, szemesarkából könnycsöppet dörzsent „Az én fiam már víz-gáz-fűtésre adta magát, énvelem kihal a mesterség, pedig a széki villanyszerelőnek híre van a világba”. Az atyafiak erre mind sopánkodának, irkát, plajbászt kerítének s faggaták, ugyan mondaná meg, miként fürkészték ki eleink a fázist. „A'biz emberpróbáló volt, megpökött mutatóujjal, akinek ujjbegybőre nem volt krokodiluséhoz hasonlatos, könnyen életét adta a fázis megleléséért.” Elszörnyülködének az atyafiak, hamar mozgóképes apparátot állítának s mondák, mutatná meg az utókornak a széki fázisfogásolást. Az agg mesterben föléled a virtus lángja, ujjára pök „Ihol e két csupasz drótmadzag állván kifelé az falból, nem jó ráérősen fogdozni, fürge fogásolás kell ide”. Odakap az egyik drótnak a végihez „Alighanem a másik lesz a fázis, ez it

 

A bejegyzés trackback címe:

https://erdelyi-adoma.blog.hu/api/trackback/id/tr1111653214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.